Eutanázia
2011.05.16. 10:08
Ha már szóba került a halálbüntetés és az abortusz, nem maradhat ki a harmadik nagy halál-kérdés, az eutanázia sem.
Akik nem akarják engedni, azok legtöbbször az élethez való jogot szokták felhozni saját igazuk alátámasztására. Csakhogy a jog egy olyan dolog, amiről le lehet mondani. Ha nem lehet, akkor az már nem jog, hanem kötelezettség.
Az eutanázia olyan embereknél kerül szóba, aki a saját életét már nem tekinti életnek, mert a valódi, életnek mondott valami olyan dolgokkal jár, amivel ő valamiért nem rendelkezik. Ilyen az, amikor egy irtózatos fájdalmakkal szenvedő rákos beteg már felkelni sem tud, képtelen kézbe venni egy könyvet, és már semmi nem érdekli azon kívül, hogy szabaduljon a fájdalomtól. Ha nem kívánja ezt az életet, miért nem mondhat le erről a jogáról? Miért kényszerítjük bele további szenvedésbe?
Erre szoktam mondani:
Az eutanáziáról az egészségesek döntenek, az abortuszról férfiak, a halálbüntetésről pedig olyanok, akiknek még nem gyilkolták meg senkijét.
Életet élni.
De teljeset. És halni.
De méltósággal.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szekertabor · provo.blog.hu 2011.05.18. 17:09:45
provo.blog.hu/2011/05/10/emberoles_alfatol_omegaig
tizer · http://ebredjra.blog.hu/ 2011.05.18. 23:05:00
A) persze, hogy jobb a rohadt alma, még az is megóvhat az éhenhalástól
B) persze, hogy jobb a semmi, legyen inkább egyel kevesebb alma a kirakatban.